úgy tűnik,én csak ilyen szakaszosan tudok blogot szerkeszteni.hol nem írok 1 hónapig,hol meg annyi mondanivalóm lenne,hogy csak úgy össze vissza kavarognak a fejemben...

van egy lány

próbálom bele képzelni magam a helyébe

próbálom megérteni

nézem külső megfigyelőként

és mint a háromszög egyik csúcsaként

...de igazából mindig máshova lyukadok ki.van,hogy azt mondom,ez csak valami hülye gyerekes rajongás,máskor csodálom az egészért,és van,hogy sajnálom,hogy ezt az egészet el kell viselnie.legtöbbször ezeknek a furcsa keverékére jutok.mondhatnám,hogy mennyire nem szimpatikus,meg féltékeny vagyok,meg ilyenek.de nem.valószínűleg ha a helyzet nem így alakult volna,akkor próbáltam volna jobban közeledni hozzá.mert igenis szimpatikus.talán ez nehezíti meg leginkább.

tudom,hogy virágnyelven beszélek,de próbáltam megírni ezt a posztot úgy,hogy ne legyen belőle botrány.ha meg lesz,akkor nem sikerült.nem érdekel.tényleg nem értem.és tényleg foglalkoztat.

 Helyzetjelentés:

December 1.A tél első hivatalos napja.Az idő csodás,egész nap nagy pelyhekben hullott a hó,a táj gyönyörű.A belvárosban karácsonyi vásár,mindenhol forraltbor illat,tipikus Karácsony előtti kedvenc időszak.A bökkenő csak az,hogy én ebből teljesen kimaradtam.Betegen fekszem a szobámban,elhalmozva egy hadseregnek elegendő kajával és lázmérővel,bekapcsolt tv-vel,laptoppal,ipoddal...mint egy hivatásos kocka.

Talán az egész napos semmit tevés és unatkozás hozta ki belőlem(köszönet a látogatásért Virágnak&Bencének),de azon gondolkodtam,milyen jó lenne egy kicsit változni.Pontosabban ez rossz kifejezés.Úgy érzem,hogy szükségem van rá.Vagy talán már az agyamban meg is van,csak "ki kell engedni".És ezt mindenhogy értem.Belsőleg&külsőleg egyaránt.Nem tudom,mennyire radikális változtatásra gondolok még...de rám és a környezetemre is ráférne.Mármint nem az emberekre,hanem például a szobámra.(na igen,már az is haladás lenne,ha rendet raknék egyszer...)Leírni persze elképesztően egyszerű.Csakhogy ezek a dolgok bármennyire is pofon egyszerűek,pimaszul kihatnak rád,az életedre,és ez nehézzé teszi.

Meg eleve mennyire rossz a régi,jól bevált kis életünket sutba vágni,és valami egészen újba kezdeni...kockáztatni.Kicsit hülyén hangzik itt,hogy kockáztatni,mert persze nem élet-halál kérdésről beszélek,de mégsem tudhatod,hogy mibe vágsz bele.Az ismeretlen mindig..izgalmas,de félelmetes.Kérdés,hogy melyiknek nagyobb az aránya a kettő közül.Meg hogy mennyit merünk feltenni.

Na szóval...meglátjuk,mit hozok ki magamból.Addig is gyógyulok,lázat mérek,és meséket nézek a cartoon networkön.

 Már régóta gondolkozom rajta,hogy bemásolom egy jó egy éves írásomat.Ma már sok mindent változtatnék rajta,de akkor így éreztem,és talán látszik majd a különbség.Köszönöm annak,aki végig bírja követni!Életem egyik legmeghatározóbb részéről...szól.Mert így történt.Sajnos.

3 év.Ennyi idő alatt egy kisgyerek óvodás lesz,csomó új találmányt fedeznek fel,rengeteg kérdésre kap választ mindenki.És mennyi minden megváltozhat,mennyi új kérdés és probléma merülhet fel.2006 nyarán még olyan gondokkal küzdöttem,mint összevesztem a legjobb barátnőmmel,vagy nem találtam megfelelő időpontot egy szülinapi buli megrendezésére.Tipikus.Ugyan mit várna az ember egy 12. évét még be sem töltött kislánytól,akinek még testvére sincs,akivel bármin osztoznia kéne?Bizony,még van ideje felnőni és szembesülni az élet nagy igazságtalanságaival,gondjaival.De ne rohanjunk előre.A szüleim?Csodálatos emberek,akik mindent megadtak nekem.Mindig.Nem csoda,hogy ennyire tisztelem őket.Soha,még csak egy pillanat töredékéig sem éreztem azt,hogy felesleges lennék,sőt..mindig számíthattam rájuk.Persze ez akkor még nem volt olyan nagy kincs,természetesnek tűnt,és nem foglalkoztam vele.Sosem mondtam nekik akkoriban,mennyire fontosak nekem,mennyire sokat jelent az,hogy ilyen emberek nevelnek,hogy mellettük nőhetek fel,hogy ők a szüleim.Aztán 6.-os lettem.Nagy szó,legalább már nem a legkisebbek a felsősöknél:)(nah igen,akkoriban ez is hatalmas probléma volt)Aztán egy nap leforgása alatt az egész addig felépített életünk összeomlott.A mamához indultunk anyuval,apa füvet nyírt,meg amúgy sem hiszem,hogy sok kedve lett volna meglátogatni drága anyósát ,aki ahol lehetett,keresztbe tett neki...na igen.Mama.Haza értünk a protokoll-látogatásról,és én be is mentem megteríteni a közelgő ebédhez.Kiáltást hallottam.Fogalmam sem volt,mi lehetett az,de engem hívtak,tehát kiszaladtam a kert felé.Anya és a szomszédok,akik mentőt hívnak a 2943,Bábolna,Kazinczy u 3. szám alá,emberek,akik fel és alá rohangálnak a rémülettől,ami akarva-akaratlanul kiült az arcukra.Próbáltak távol tartani egy helytől,próbáltak elvonszolni onnan,de annyira féltek,hogy még a kezüket sem tudták megmozdítani.Én még mindig nem tudtam,mi történt.És hol van apa?Aztán megláttam.Mozdalatlanul feküdt a kert hátsó részében,ahol anya küzdött érte,próbálta újra éleszteni,nem egyszer és nem kétszer,de mindhiába.Sosem fogom elfelejteni azokat a szavakat,amiket hangtalanul formált az ajkaival a férjének,akivel nemrég voltak 20 éves házasok.Elrohantam háziorvosért,aki csak lelassított mellettem,és kérdezte mi történt.Csak annyit tudtam mondani,hogy baj van,és könyörögtem neki,hogy segítsen.Onnantól kezdve kint vártam.A szomszédok,és más utcabeliek nyugtatgattak,hogy ha eszméleténél volt,semmi baj nem lesz.Hiszen nem volt eszméleténél!-akartam mondani,de folyamatosan elcsuklott a hangom.Mikor már mindkét mentő üresen távozott tudtam,hogy baj lesz.Éreztem,csak nem akartam elhinni.És kijött a doktor,majd annyit mondott:Pedig még oly' sokáig élhetett volna...Meghalt?-csak ennyit tudtam kinyögni,ő bólintott,én pedig a földre rogytam.Az az ember mondja azt,hogy halott az apám,akivel 2 nappal ezelőtt még politizáltak és mosolyogva szidták egymás nézeteit?Ez a férfi azt meri állítani nekem,hogy halott?Nem bírtam felfogni,heteken át,hogy soha többé nem láthatom.Hogy nem mondja majd azt:Felkaplak és kirohanok veled!!!Hogy nem dorgál meg,mert annyira félt,és én mégis elmegyek egyedül a barátnőmhöz,hogy nem mehetek át hozzá reggel,hogy felkeltsem.Hogy nem főzhetek neki több kávét 1 cukorral,és hogy nem mondhatom el neki,hogy nekem ő az egyik nagy példaképem,és hogy mennyire,de mennyire szeretem.Az a néhány hét életem legmeghatározóbb,legnehezebb időszaka volt.Ketten maradtunk egy hatalmas családi házban,ahol minden egyes bútordarab,porszem,vagy illat apámra emlékeztetett.Ugyanúgy jártam iskolába,ahol kedvesek voltak,de természetesen azt a feltörő fájdalmat,ami iszonyatosan kínzott nem tudták enyhíteni.Próbáltak velem ugyanúgy viselkedni mint azelőtt,de ez képtelenség volt.Mindenkinek eszébe jutottak az otthon hallottak,hogy Nórikának már nincs apukája,nagyon sajnálja őt mindenki,hihetetlenül rossz lehet szegénynek.Nem akartam,hogy sajnáljanak!!!Nem volt rá szükségem!De erőm már nem volt hozzá,hogy ezt közöljem is velük.Küzdöttem az életben maradásért,nem fizikai értelemben.Hiszen anya képe lebegett a szemem előtt,aki ugyanúgy ottmaradt,mint én.Ő társ nélkül.Hetekig nem aludt,mert nem tudott megszabadulni a gondolattól:mégis hogyan lesz tovább?Hogyan fog eltartani minket ebben a hatalmas lakásban,hogyan tudja majd pótolni a másik szülő személyét,és mégis hogyan fog élni a férje nélkül?Aztán jött a temetés.Haza mentem az iskolából,megcsináltam a két unokatestvéremmel az angolházit,átöltöztem,és kimentünk.Keresztapám látta apámat,hiszen valakinek meg kell nézni."Jó munkát végeztek a sminkesek,nem látszott semmi."-próbálta érzéketlenül beadni nekünk,de már láttam a szeme sarkában azt a remegő könnycseppet,ami sosem ért célba,mindig megfékezte,mindig példát mutatott a család utolsó férfitagjaként.Azt a fehér rózsát,amit a koporsó után dobtunk még mindig,ennyi idő után is emlékszem,hogyan tartottam.Megláttam azt a hatalmas néptömeget,hiszen rengeteg ember jött el,több utcát betöltöttek.Ottvolt az osztályom is.Annyian ismerték,annyi emberen segített,és mennyit szeretett...persze voltak nagy ellenségei,de mégis meglepett ez a tömeg,nem gondoltam volna.Aztán a temetés után,hogy is mondják,halotti toron? a bátyja,Dénes illetve családja is jelen volt,rengeteg rokon mellett.Arról kérdezősködött,hol tartotta "Feri" az iratait,számláit,bizonylatait,hiszen apai nagyapám azelőtt néhány hónappal halt meg,és ő rendezte a pénzügyeit.Nem tudtam,és ennyivel le is rendezte a velem való társalgást,azóta sem hallottam róla.Az öccsével meg már nem tartom a kapcsolatot,pedig nagyon értelmes,kedves volt,sokat járt hozzánk.Nah igen.Ez 3 éve volt,és most,2009-ben ez csak a fájdalmas történelem.Lassan betöltöm a 15-öt,mégis úgy érzem,mintha már idősebb lennék.Anyu időközben talált magának párt,aminek hihetetlenül örülök,jó ember,és boldoggá teszi.Nekem pedig ez a fontos.Bár hosszú időszak telt el,miközben ezt a kis vallomást írtam többször abba kellett hagynom,hiszen nem láttam a könnyeimtől.Bevallom,még mindig sok álmatlan éjszakám van,mikor a sÍrás nem segít,de legalább jól esik.Egyre jobban hiányzik apa,de a róla alkotott kép és az emlékek nem halványulnak.Még mindig olyan,mintha tegnap kosaraztunk volna együtt.Bizony.És bár nincs köztünk,lélekben mindig mellettem van,érzem,tudom,és szükségem is van rá,meg a segítségére.De azért minden egyes vagyontárgyunkat odaadnám egy ölelésért,egy napért,ami olyan,mint azelőtt volt.Pokolian fáj,és hiányzik.Tudom,ez lehetetlen,de néha visszamegyek arra a szintre,mint amin lennem kellene,és úgy csinálok,mintha nem nőtem volna fel,mintha az volna a legnagyobb bajom,hogy összevesztem a barátnőmmel,vagy nem tudok szülinapi bulit rendezni.

Cikk itt!Bár nekem nincsenek szép emlékeim a drótról úgy általánosságban(bár kérdés,kinek van igazán),mivel Sopronban úgy bele estem a szögesebbik fajtájába,hogy öröm volt nézni,de azért érdekesnek érdekes...

 Már régóta mondogatták,ígérgették,hogy lesz,meg persze egyértelmű is volt valamilyen formában,mert felvették a búcsúkoncertet.De most itt van a hivatalos trailer is ,meg folyamatosan frissülő honlap,meg jegyárusítás.Lehet,hogy csak én kaptam a szívemhez,mikor megtudtam,hogy 3000 Ft lesz egy jegy,még akkor is,ha dupla DVD jár hozzá,mert abból kijön egy koncert,amin nem ülnöm kell és nem felvételről nézem végig.Közben meg húz a szívem a Hrabalba,hogy ugyan már,én nem voltam ott,mert Akalin evett a fene,mennyire jó lenne legalább így...Úgyhogy most még várok,hátha elmegy az egésztől a kedvem,aztán rájövök,hogy el akarok menni,addigra meg elfogy a jegy.Ja,mert hogy csak és kizárólag 24-én fogják játszani!Ezen meg kifejezetten felhúztam magam.Úgyhogy gyűjtsetek nekem légyszíves mondjuk egy ezrest,mert kétezret már nem sajnálnék annyira:D

Emellett!Sürgős ellenkampányba kezdek az AKG fülhallgatók ellen,mert már a 2. romlott el a 2-ből,ami nekem van,és ennyi erővel vehetnék valami olcsót is,az se bírja kevesebb ideig,és jobban kijövök.Szóval rossz,nem tetszik,nem lájk,diszlájk,satöbbi,ne vegyetek!Köszönöm.

 És ismét elérkezett.Mindig megtalál a tiszta szívből gyűlölt vasárnap,ami ma duplán rossz.Új hét,de megint sulival.Ejj.most is inkább tanulnom kéne,de minden másba bele kezdtem..Szerintem senkinek sem kell elmesélem,milyen az,amikor már minden egyébbel foglalkozol,csak hogy húzd az időt.És biztosan ismerős az a mondat is,hogy "csak még ezt a filmet nézem meg előbb,vagy csak még ezt a játékot játszom le,de aztán már tényleg elkezdem!"Na,én nemcsak a tanulással,de a futással,a hajmosással,a takarítással,meg a reggeli felkeléssel is így vagyok.Úgyhogy most a jól bevált "még befejezem ezt a posztot,aztán tényleg megyek" módszert alkalmazom.

Tényleg hiányozni fog ez az 1 hét.Hülyének nézhettek,hogy ezt hogy fogalmaztam meg,de direkt,mert tényleg az a fíling,ami ezt "uralta",nem feltétlenül megismételhető.Nem is azért,mert annyira csodálatos lett volna,hisz' volt rá példa,hogy halálra untam magam,vagy kifejezetten rosszul éreztem magam a bőrömben(erről lejjebb)Egyszerűen így volt kerek.Annak örülök,hogy voltak kifejezetten nyugodt,forrócsoki mellett beszélgetős találkák is,mint amikor Fannival végig beszélgettük a délelőttöt.Na de azért a péntek estékre sem volt panasz a maguk bulizós valójával együtt sem...sőőőt.Anyának már annál inkább:D...nem is maradhattam tegnap sokáig.Azt nagyon sajnálom,hogy van olyan igazán fontos ember,akivel nem tudtunk összehozni egy délutánt vagy estét sem az egééész szünet alatt,de majd...bepótoljuk.Mindenre sosincs idő.

Végre túlestem a táncbemutatón is.A gond az volt,hogy amilyen frappánsan elgyakoroltuk órán a záró lépéseket,a kifordítást,és egyéb pofonegyszerű dolgokat,annyira nem volt képes ezeket megcsinálni drága partnerem élesben.Amikor már mindenki hajolgatott,kábé kirohantam a teremből őt húzva magam után.Imádnivaló ember.Tényleg.Na,ez volt a mélypont,de aztán simán eltaláltam Geryékhez tök egyedül(!!)[telefonos segítség az mégiscsak telefonos]és feldobta a napomat.Meg a stoppolás is,bár tény,hogy jobban jártunk,hogy csak kis darabon vitt minket az a "józan",de tök jólelkű emberke.Imádtam!:D

 Tudom,tök durva és szégyenteljes dolog,hogy mire már kialakítottam egy kb 5 emberből álló érdeklődési kört,nem írtam semmit ide.De mostanában tényleg történt egysmás,meg az igazat megvallva máshova írogatok.De most igyekszem visszatérni.

Szóval még a boldog békeidőkben ott hagytam abba,hogy semmire sem volt időm,rohangáltam fel és alá-nem változott.De most meg szünet van,és annyi a szabadidőm,hogy nem bírom kihasználni.Egész nap semmi értelmes dolog.Brrr.Már ráfanyalodtam ilyenekre,hogy shape magazin,ahol olyan beteg diéták vannak...ja igen,diéta(magától értetődően leadok 10 kilót kezdetű történet) sem áll valami fényesen,de itt meg olyanokat írnak,hogy NE EGYEK CSOKIT,csak szárított gyümölcsöket.Van olyan értelmes ember,aki lecserélné a milkát...mindegy.

A koncertidőszak is véget ért,ami nekem 3 alkalmat jelentett.30y+HS7,Depi és Quimby volt terítéken,meglepő módon az utóbbin éreztem magam legkevésbé jól.Nem,nem a zene miatt,az emberek miatt.Hihetetlen,mennyire el tudják rontani még azt a világot is,amire amúgy azt hinném,hogy tényleg kikezdhetetlen.Merthát kedvencmagyarzenekar az kedvencmagyarzenekar(feloaszlott kispál mellett:D)A következő állomásról,Alvinról majd akkor írok még többet,mikor közeleg,mert elég érdekes a "kapcsolatunk" azzal a zenével.

Aztán volt szülinapom is,elhalmoztak,vége.Megettünk kb 10 tábla csokit,plusz a torta meg miegyéb,és tényleg aranyosak voltak(meg az ajándékoknak is örültem,kivételesen idén valóban mindegyiknek)Külön köszönet Zsófinak,aki tudjátok mit vett?Na,tudjátok mit?NIRVANAS KÖNYVEEET!Szóval mostantól már a 16-os filmeket is megnézhetem,ami fantasztikusan hatalmas változás...:D

Azóta meg ugye szünet van.Virággal voltam péntek este(kicsit görbére sikerült,nade kell ilyen is)előtte délután Fannival.Másnap Geryéknél volt ilyen kis filmnézős délután,este Vendelin.Vasárnap meg hétfő a rokonoké,kedden bútorokat hoztak és kb egész nap Bencével voltam.Tegnap megműtötték Brúnót(!!!!!),aki immár nem teljesen férfi.Még kicsit kómás...és irtó édes gallérja van.Este egy nagyon hangyányi iparos.Ma viszont akár még a világot is megmenthetem,előttem egy teljesen tiszta lap stb,szóval megyek.Aztán remélem,nem karácsonykor lesz a következő post.

lávendkissziz

 nem tudom,mondtam-e már,de utálom a németet.mondanám,hogy azért tanulom,mert kötelező,de ez nem igaz,mert nem tanulom.persze holnap dolgozat lesz,és rájöttem,hogy semmit nem tudok(olyanokat is meg kellett keresnem szótárban,hogy das Auto,csak hogy szemléltessem tudásom)de már most elegem van belőle.mi lenne,ha én ezt napi szinten csinálnám:Opedig mnidig megfogadom.na mindegy.még gitárra se mentem,mert az unokaöcsém átjött angolozni.na,azt legalább tudtam,főleg,hogy ott tartanak,hogy ájem,júár..mindeközben meggyes és almás pitébe,illetve fánktengerbe folytom bánatom.s ha mindez nem lenne elég,akár bioszt vagy kémiát is tanulhatnék.szép kis kilátások,mondhatom.DE!a nap híre:Brúnó kutyáról elneveztek egy másik beaglet.a barosson találkoztam a családdal,adtam nekik elérhetőséget,hogy honnan szerezzenek "hasonlót",és ma vettek is három kiskutyát.az egyik tehát Brúnó lett,emlékezve arra,hogy ő tetszett meg nekik először.:Dmekkora jó már!én éltem 15 és háromnegyed évet,és senkit nem neveztek el rólam,ő meg ittvan 6 hónaposan,és sztároskodik.na megyek,sikítozik a dojcs