Bár tényleg nem akartam nagyon személyes/lélekboncolgatós témákról írni,itt már minden van a kedvenc csokimtól Kurt Cobainig,úgyhogy a barátságelemzés már igazán nem árthat meg a viharvert norablognak.

Alapvetően egyszerűen megbízom az emberekben.Nem volt ez mindig így.Kb 12-13 éves koromig elég antiszoc voltam,a duci,zárkózott kislány.Aztán jött a nagy változás,az új barátok,az új környezet.Igen ám,de hamar koppant is az ember 1-1 elhamarkodott barátságkötés után,aztán újra óvatos lett.Ha viszont olyan kincset talál az ember lánya,mint Zsófit,akkor felesleges habozni.Nem tudom,miért,de hasonló dolgok történnek velünk,hasonlóan látjuk a világot és hasonló a Magnum ízlésünk(!).Nagyon nagy szükségem volt erre a leányzóra rosszabb napjaimon és elképesztően örülök,hogy megismertem.Egyszer mindent meghálálok,Zsófi!<3

Aztán ott az Andi.A házastárs,a magaslány.Az osztálytárs.A másik támasz,de őt mégis máshogy kezelem.A mély témák nála másképpen mélyek,a gyógyszer vele a süti,az eredendő bűn a pizza,a vitatéma a skót válogatott.Sátrat sose állításatok vele és ne bízzatok rá bonyolutl matematikai számításokat..minden egyébben elsőosztályú.:)

Virág.A 3. a sorban,ő a hülyülő társ.A fent említett lelkizések mindig valamilyen őrültségbe fulladnak,az őróltségek balesetbe,azok meg szószerint véresen komoly röhögőgörcsökbe.A nyáron sajos keveset találkoztunk,de ő is osztálytárs,szóval az unalmasabb órákon is lesz mit csinálni legalább.

Ők hárman elengedhetetlen,pótolhatatlan láncszemei az életemnek és úgy éreztem,ezt dokumentálnom kell:DLányrészleg kipipálva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.